Miért szeretek oktatni? (Egy IT mentor gondolatai)

Miért szeretek oktatni? Számomra az IT oktatás nem száraz elméletek bemagoltatását jelenti, hanem egy közös utazást. Bár nem vagyok hagyományos értelemben vett tanár, a tudás átadása, a diákok bátorítása és a programozás vagy automatizálás általi alkotás örömének megosztása az egyik legmotiválóbb és legkifizetődőbb dolog a munkámban.

A kódokon túl: Miért lettem oktató? (Bár sosem készültem tanárnak)

Ismerős az érzés, amikor péntek délután 4-kor még mindig egy végtelennek tűnő Excel táblát pofozgatsz, és legszívesebben a monitorhoz vágnád az egeret? Pontosan tudom, min mész keresztül. Jómagam is számtalanszor ültem ott a gép előtt, frusztráltan, a megoldást keresve. És pontosan ez az a pont, ahol bejön a képbe az oktatás.

Nem vagyok tanár. Nincs pedagógiai diplomám, és nem is terveztem soha, hogy egy katedra mögül fogom osztani az észt. De szeretek oktatni. Egy idő után egyszerűen azt vettem észre magamon, hogy az IT oktatás szerves részévé vált az életemnek. Átadni a tudást másoknak, megmutatni, hogy milyen csodás dolog programozni, vagy éppen egy unalmas irodai folyamatot automatizálni – ez azon dolgok egyike amik igazán feltöltenek és kikapcsolnak.

Amikor valaki megérti, hogy a számítógép nem egy ellenséges entitás, hanem egy eszköz, amit az irányítása alá vonhat, az egy fantasztikus pillanat. A programozás olyan, mint a legózás: megkapod az apró építőkockákat, és csak a fantáziád, no meg a logikád szab határt annak, hogy mit építesz belőlük. Egy saját eszközt készíteni pedig hihetetlenül felemelő érzés.

A közös munka varázsa: Amikor a diák alkot

Az egész oktatásban van valami megfoghatatlanul király dolog. Nem arról szól, hogy felírok egy képletet a táblára, amit aztán számon kérek. Arról szól, hogy átadom a tudást, bátorítom a diákokat, és segítem őket a választott úton. Látni azt a folyamatot, ahogy egy kezdetben bizonytalan vállalkozó vagy érdeklődő eljut odáig, hogy önállóan megír egy Python programot, vagy scriptet, ami heti több órányi munkát spórol meg neki – na, ez az, amiért érdemes csinálni.

Szeretem, ha a diákok lelkesek. És őszintén? Ki ne lenne lelkes, amikor rájön, hogy a gépe képes elvégezni helyette a munkája egy részét? Szeretem látni, amikor alkotnak valamit. Amikor a száraz kódok hirtelen életre kelnek, és egy működő, kézzelfogható szoftverré válnak. Ilyenkor látom a szemükben azt a szikrát, ami engem is hajtott a kezdetekkor.

Tudom, miről beszélek, amikor azt mondom: nagyon sok munka van az elején. Tanulni felnőtt fejjel, munka és család mellett nem egyszerű. De amikor meglátják az első, saját maguk által automatizált dokumentumot, minden fáradtság elszáll. Erről az élményről és a tanulás folyamatáról bővebben is olvashatsz az egyéni és csoportos oktatás cikkemben, ahol kifejtem, miben más ez a fajta megközelítés.

Az "Aha!" pillanatok ereje a kódolásban

Az oktatás során kivételesnek érzem magam. És ezt mindenféle nagyképűség nélkül mondom. Azért érzem magam kivételesnek, mert a diák megtisztel a bizalmával. Azzal, hogy odafigyel, hogy hajlandó időt és energiát áldozni arra, hogy hallgasson rám, és befogadja, amit mondani akarok. Ez egy hatalmas felelősség, de egyben egy óriási hajtóerő is számomra.

Amikor megérkezik az az "Aha!" pillanat – tudod, amikor hirtelen összeáll a kép, és a logikai bukfencek kisimulnak –, az mindennél többet ér. Ilyenkor tudom, hogy sikerült átadnom a lényeget.

A tanulás kétirányú utca (Legalábbis az IT oktatásban biztosan)

Sokan azt hiszik, hogy a tanár mindent tud, a diák pedig csak iszik a tudás kútjából. Óriási tévedés! A közös munka mindig kifizetődő, és az órákon nem csak tanítok, de egyben tanulok is a diákoktól. És ez a legszebb az egészben.

Mindenkitől mást, és másképpen tanulok, de mindig valami újat. Egy egyéni vállalkozó egészen más problémákkal küzd, mint egy nagyobb cég középvezetője. Ahogy elmesélik a mindennapi kihívásaikat, új iparágakat, új folyamatokat ismerek meg. Gyakran olyan üzleti logikákat hoznak be az órára, amikre én magamtól talán sosem gondoltam volna. Ez a diverzitás az, ami folyamatosan frissen tartja a gondolkodásomat. Egyébként arról, hogy miért nem elvárás a mély informatikai háttér a kezdéshez, a nem kell fejlesztőnek lenned bejegyzésemben is írtam már korábban.

Különböző utak ugyanahhoz a megoldáshoz

Az informatikában, a szoftverfejlesztés világában van egy aranyszabály: soha nem csak egyetlen jó megoldás létezik. Egy problémát többféleképpen meg tudunk közelíteni. És pontosan ez derül ki a mentorálás során is.

Adok egy feladatot, és három különböző ember három teljesen eltérő logikával írja meg rá a kódot. Van, aki az eleganciára törekszik, van, aki a sebességre, és van, aki a "csak működjön, és kész" elvet vallja. Mindegyikből lehet tanulni. Ezért is szoktam mondani, hogy az oktatás során a diákok sokszor az én "kiskacsáim" is egyben. Ha érdekel ez a koncepció, nézd meg a rubberducking módszeréről szóló írásomat is.

Az alábbi táblázatban összeszedtem, mi a különbség a klasszikus tantermi poroszos módszer és a gyakorlatias mentorálás között:

A mentorálás, mint feltöltődés (Még ha fárasztó is)

Számomra az egész oktatás kifejezetten üdítő és kikapcsoló tevékenység. Kiszakadok a saját napi projektjeimből, a határidők szorításából, és csak arra fókuszálok, hogy valaki másnak segítsek megugrani egy akadályt.

Persze, ne legyünk álszentek: a hosszabb tréningek után én is elfáradok. Amikor szinte egész nap folyamatosan beszélsz (szünetet azért tartok én is), magyarázol, kódolsz és figyeled a másikat, az rendesen le tudja szívni az ember agyát. De ugyanakkor a nap végén elégedett is vagyok. Mert tudom, hogy hasznos volt, amit csináltunk. Tudom, hogy a diák egy lépéssel közelebb került a céljához, és jó irányba haladunk.

Az oktatás számomra tipikusan az a dolog, ahol maga az utazás a lényeg, nem a cél. Nem a végbizonyítvány kiosztása a csúcspont, hanem az a folyamat, ahogy a kezdeti káoszból a szemem láttára alakul ki a rendszer és a megértés a diák fejében.

Hirtelen ennyi jutott most eszembe erről a témáról. Remélem, sikerült átadnom egy kis szeletet abból a lelkesedésből, amit minden egyes oktatás során érzek. Ha te is gondolkodsz azon, hogy belevágj valami újba, ne félj tőle. A tanulás jó dolog, egy mentorral az oldaladon pedig egyenesen élmény!

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)

1. Sosem programoztam még. Érdemes egyáltalán belevágnom a tanulásba?

Abszolút! Az IT mentorálás pontosan arról szól, hogy az alapoktól, a te tempódban haladjunk. Nem kellenek előképzettségek, csak egy jó adag kíváncsiság és kitartás. A logikus gondolkodás tanulható.

2. Milyen nyelvet vagy eszközt érdemes tanulnom kezdőként?

Ez mindig a céljaidtól függ. Ha az irodai folyamataidat akarod felgyorsítani, akkor a Python vagy az Excel automatizálás (akár VBA) remek kiindulópont. Nem a nyelv a legfontosabb, hanem a problémamegoldó szemlélet elsajátítása.

3. Miért jobb egy mentor, mint az ingyenes YouTube videók?

A videó nem válaszol, ha elakadsz egy hibaüzenetnél. Egy mentor viszont célzottan a te problémádra fókuszál, azonnali visszajelzést ad, és megóv attól, hogy hetekig tévutakon járj. Az időd a legdrágább erőforrásod – a mentorálás ezt spórolja meg neked.

Készen állsz arra, hogy szintet lépj és a saját kezedbe vedd az irányítást?
Kérj ingyenes konzultációt, és találjuk ki együtt a számodra legjobb fejlődési utat!